Camilla vagyok 17 éve és San Francisco-ban élek a nevelő szüleimmel. A belegyezésükkel eltutaztam, hogy megkeressem az igazi szüleimet. Volt egy papír amire fel volt írva egy cím, állítólag oda kéne elmennem. Repülőre szálltam és elindultam mystic Falls-ba. A megadott címen egy hatalmas ház állt, ahova bekopogtam. Egy magas sötét alak nyititt ajtót.
-Katherine-t keresem. Itt van?-kérdeztem.
-Ismerős vagy. Gyere be ott van.-mondta és betessékelt.

A kanapén ott ült két olyan lány aki pont úgí nézett ki mint én.
-Ez a lány téged keres-mondta az aki beengedett.
-Ismerlek?-kérdezte az egyik.

-Talán ennyi év után nem ismersz meg. Camilla vagyok. Ha ez sem mond semmi, a lányod vagyok.-mikor kimondtam ezt mindenki meglepődött.
-Az nem hiszem,hogy neki lánya vagy egyáltalán gyereke lenne.
-Miért? Talán azt állítod,hogy hazudok?
-Nem mondtuk ilyet csak nem tudjuk ezt ellhinni.-mondta a másik fiú aki kedvesebb volt mint a másik.

-Miért?-kérdeztem, mert válaszokat akartam.
-Muszáj ennyit kérdezned?-modta az ilyeszőbb,sötétebb alak.

-Igen.-mondtam határozottan.

-Tényleg te vagy az anyja?-nézett a kedvesebb fiú kérdőn az egyik kanapén ülő lányra.

-Igen.-mondta meglepetten.

-Sokáig tartot eljutni idáig.- mondtam.-És ki az apám?-kérdeztem,mert ez csak most jutott az eszembe.

-Szerintem azt sem neked sem pedig neki nem kell tudnia.-monda Katherine.

-Ez egyre érdekesebb lesz. Haljuk!- mondat az magasabbik fiú.

-Most az egyszer egyet értek vele. Engem is érdekel.-mondtam.
-Felejtsétek el!-mondta határozottan.
-Akkor kiszedem belőled erővel.-amint kimondtam mindenki elnevette magát.
-Nem hiszem, hogy sikerülne.-mondta az eddig csöndben ült lány.
-Miért? Talán szupermen erejével rendelkezik?-kérdeztem, de csak viccnek szántam.
-Rossszabb!- mondta a kedvesebb fiú.
-Miért?
-Miért kérdezel ennyit?-mondta a goromba fiú.
-Mert 17 évig nem találkoztam a szüleimmel és kíváncsi vagyok?-feleltem,mintha nem lenne egyértelmű.
-Ott a pont.-mondta.
-Most már elmondod ki az apám?-nézetm Katherine-re.

-Ha leszálltok rólam és a témáról.-mondta már idgesesen.
-Benne vagyok.-mondtam,mert tudni akartam.

-Klaus.-mondta és körülöttem mindenkinek tátva maradt a szája.
-Mi történt? Ismeritek?
-Az enyhe kifejezés.-mondta a az ijesztőbb fiú és láttam a szembében a félelemet.

-Akkor el tudtok vinni hozzá.-jelentettem ki határozottan.

-Minek akarsz elmenni hozzá?-kérdezte meglepetten a kedvesbb fiú.

-Mert meg akarom ismerni az apámat?-kérdeztem.

-Nem biztonságos oda menned.
-Miért talán meg fog enni?-mondtam viccelődve.

-Meglehet...-monda a lány aki csendben ült eddig.

-Mi folyik itt?-kérdeztem, mert mindenki titokzatos volt.
-Addig örülj amíg nem tudod.-mondta Katherine.

-De tudni akarom.

-Mondtam, hogy nem fogok válaszolni.-mondta Katherine és elment.

-Akkor válaszolj te!-néztem a kedves fiúra.

-Nem hiszem, hogy jót tenne neked. Vagy bár kinek.-mondta az ilyesztőbb fiú.

-Miért?-kérdeztem.

-Megmutatom.-mondta és a tekintete megijesztett.

-Ne tedd Damon.-mondta a kedves fiú. Szóval Damon az ilyesztő alak.

-Tudni akarom.-mondtam.

-Hallod,tudni akarja!-mondta Damon.

-Nem értek egyet,de tedd amit jónak látsz.

-Nem kell mindenért aggódni Stefan öcsikém.-mondta és elakadt a szavam. Testvérek?

-Kíváncsi vagyok.

Hírtelen előbukkantak a szájából az agyarak. Nem hittem a szememnek. Egy vámpír. Egy igazi vámpír.

-Ez szuper.-mondtam izgatottan.

-Nem félsz?-kérdzte Damon.

-Eszemben sincs. Na irány Klaus!-mondtam izgatottan. Megragadtam Damon csuklóját és az ajtóig rángattam.

-Merre tovább?-kérdeztem.

-Ne is várd, hogy elvigyelek oda.-mondta és visszafordult.Gyorsan megragadtam a karját.

-Komolyan hagynád, hogy egy ember egy vámpírhoz egyedül menjen?-kérdeztem.

-Igen. Nem tudod, hogy hol lakik.-mondta és indult vissza, de nem hagytam.

-Ezért kell a segítséged.Ha segítesz ihatsz a véremből.-ajánlottam fel.
-Anélkül is megtehetem.-mondta és megharapott. Rögtön hátrébb lépett.

-Mi a franc?-lepődött meg.

-Vasfű.Mindenre felkészültem.-mondtam.-Akkor indulás!

Nagy nehezen de rávettem.hogy elkisérjen. Egy hatalmas házhoz értünk, ahonnan egy lány lépett ki.

-Klaus bent van?-kérdezte Damon.

-Elhoztad Elenát? Klaus örülni fog. A nappaliban.

-Nem tudom ki az az Elena.-jelentettem ki.

-Maradj csöndben!-súgta oda nekem, hogy csak én halljam.

Bementünk a házba és megáttam egy pasit.

-Klaus ő Camilla a lányod. Camilla ő Klaus az apád.-mondta és egyikünk sem jutott szóhoz. Több perc néma csönd volt,mire Damon megszólalt.

-Katherine az anya ha ez segít valamit.

-Valami rémlik. Megtennéd, hogy kimész?-nézett Damon-re.
-Itt sem vagyok.-mondta és kimet.
-Te hány éves vagy?-kérdeztem Klaus-tól.
-Sok. 1625. Te?
-17.
-És ember vagy még? 
-Igen miért?
-Csak kíváncsiságból... Nem vagy szomjas? Kérsz valamit?
-Igen egy pohár víz jól esne.-mondtam és elment.
Mikor visszajött megittam a vizet, de furán kezdtem érezni magam. Szédülni kezdtem és... többre nem emlékszem.

Mikor magamhoz tértem, egy székhez voltam kötözve és egy cső volt a kezemben amin keresztül a vérem folyt.
-Mi a....- mondtam miközben próbáltam magam kiszabadítani.
-Hasonmás vérre volt szükségem, hogy hibrideket tudjak csinálni. Mivel Elena és Katherine alkalmatlan mivel vámpírok, maradtál te.-mondta és ehhez nem tudtam mit szólni. Nem tudtam elhinni amit hallok. Ilyen módon kihasználni valakit, főleg ha a saját lánya....
-Engedje el!!- mondtam, de tudtam, hogy mi lesz a válasz a kérdésemre.
-Egyenlőre ennyi megteszi-mondta és eloldozott. Mentem amíg csak lehetett.
-Sokáig tartott a lelkizésetek.-mondta Damon mikor beléptem az ajtón.
-Bárcsak az lett volna.
-Miért mi történt?-kérdezte Damon, de nem mintha nagyon érdekelte volna.
-Egy székhez kötözött és megcsapolt.-

-Megmondtam, hogy ne menj oda.
-Igen tudom igazad volt.-mondtam és felmentem a szobámba.